Kicsit félreértettem. Azt írta: „Válasszon ki egy dokumentumot, amelynek vizuális stílusát és szerkezetét használni szeretné az új dokumentumhoz”. Ebből én arra következtettem (hibásan, mint kiderült), hogy az előző dokumentum felépítése adott lesz az előzőről. Hát nem.
Egy párbeszéd AI és ember között. Ember kérdez, AI válaszol.
Rendben, készen állok. Kérdezz bátran, és én AI-ként válaszolok a dokumentumban található információk, illetve a webdesign és technológia témakörében. Miben segíthetek?
Ácsi. Én azt hittem az előző dokumentumot azért választottam ki, hogy annak a felépítése legyen a sablon. Akkor ez nem így van?
Érthető a csalódásod, tisztázom a működési logikát.
Amikor egy dokumentumot megnyitsz, az számomra kontextus. Látom a tartalmát és tudok hivatkozni rá, de a rendszer nem tekinti automatikusan „sablonnak” abban az értelemben, hogy minden további kérésedet automatikusan annak megfelelően formázná. Ha nem utasítasz külön arra, hogy egy fájl struktúráját kövessem, akkor önállóan próbálom megoldani a feladatot.
Hogyan érheted el a kívánt eredményt?
Ahhoz, hogy egy fájl sablonként működjön, explicit utasítást kell adnod. Ahelyett, hogy csak „nyitva hagynád” a dokumentumot, fogalmazd meg így a kérést:
„A [Fájl neve] kódstruktúráját és stílusát használva, módosítsd a mostani dokumentum tartalmát.”
Ezzel egyértelmű utasítást adsz nekem arra, hogy a forrásfájlt használd keretrendszerként (template), a mostani szerkesztés alatt lévő fájlt pedig tartalomként.
Szeretnéd, ha most a ‘portfolio.html uj’ fájl kódját használnám sablonként, and a jelenlegi dokumentum tartalmát annak megfelelően írnám át? Ha igen, erősítsd meg, és azonnal elvégzem a változtatást.
Ok értem. Akkor te most olyan vagy mint a nottelm vagy mi? Mindig keverem a nootebook-al. Vagyis amit itt beírok, azt összegzed, esetleg formázod is?
Nem, én nem egy jegyzetfüzet vagy egy statikus tároló vagyok (mint a Notion vagy egy hagyományos notebook). Én egy AI-alapú asszisztens vagyok, aki közvetlenül a Google Dokumentumokba van integrálva.
A különbség a következő:
• Egy hagyományos jegyzetfüzetben (mint a Notion): Te írsz, te rendszerezel, te formázol, és az eszköz passzívan tárol.
• Én, mint asszisztens: Aktívan dolgozom a dokumentumodban. Nem csak tárolom, amit írsz, hanem:
– Szerkesztem: Képes vagyok szöveget átírni, összefoglalni vagy kiegészíteni a dokumentumban (a Docs Tool segítségével).
– Formázom: Be tudom állítani a stílust, ha kéred.
– Informálok: Válaszolok kérdésekre a dokumentum tartalmából vagy általános témákban.
– Sablonkezelő vagyok: Ha kérsz tőlem valamit (pl. „írd át ezt a bekezdést szakmaibb stílusban”), akkor én generálom a szöveget, nem te.
Amit most megtehetek a jelenlegi dokumentumoddal (Névtelen dokumentum):
Mivel éppen a „Zéró JavaScript” trendről szóló rész van nyitva, ha szeretnéd, hogy rendszerezzem a gondolataidat, vagy egy professzionálisabb vázlatot készítsek belőle, csak mondd el, mi a célod vele.
Például:
• „Foglald össze pontokba a Zéró JavaScript trend előnyeit a dokumentumban.”
• „Írj egy bevezetőt a nyitott szövegem köré, ami felkelti az olvasó érdeklődését.”
Miben segíthetek most a szöveggel kapcsolatban?
Kontextus (Context): Az a háttérinformáció, nyitott dokumentum vagy korábbi szövegrészlet, amelyet a mesterséges intelligencia képes egyidejűleg átlátni és értelmezni, hogy a válaszai pontosan a megadott környezethez igazodjanak[cite: 343].
Explicit utasítás: Olyan teljesen egyértelmű, közvetlen parancs vagy prompt, amely nem hagy teret a gép általi találgatásnak, hanem pontosan rögzíti az elvárt feladatot és a követendő struktúrát[cite: 346].
Notion: Egy népszerű, alapértelmezetten passzív felépítésű digitális jegyzetfüzet- és munkaterület-szoftver, ahol a felhasználónak manuálisan kell felépítenie az információs hierarchiát és az adatbázisokat[cite: 354, 357].